Időutazás a Népstadiontól az új Puskás Arénáig

Az 1953-ban átadott létesítményben kilencvenkilencszer diadalmaskodtunk – A szurkolók angolok, brazilok és olaszok elleni győzelmet is ünnepelhettek.

Hatvanhat éve nyolcvanezer néző előtt, tízezer sportoló részvételével avatták fel a Népstadiont
Fotó: Fortepan


November 15. fontos napja a magyar labdarúgó-válogatott és a nemzeti aréna közös történetének. Visszatekintésünkben érdekességeket gyűjtöttünk össze 1953-tól napjainkig, avagy időutazás a Népstadiontól a Puskás Ferenc Stadionon át a Puskás Arénáig.

A második, 1948-as londoni olimpia előtt fogalmazódott meg immár elodázhatatlanul egy új nagy stadion építésének szükséges­sége. Majdnem azt írtam, hogy nemzeti, de az a szó akkoriban „hiányzott” a szótárból. Okkal gondolható, hogy a második világháború odázta el a már korábban is felvetődő terv megszületését. Budapest a 20. század elején, a Ferencváros Üllői úti, valamint az MTK Hungária körúti stadionjának köszönhetően a kontinens legmagasabb átlagnézőszámait produkálta a válogatott mérkőzéseken. Európában csak Skócia (nagyon sokkal) és Anglia (kevéssel) előzte meg. Mindez stadionfüggő is volt, az akkori budapesti helyzet párját ritkította Európában. Ám a 30-as évek második felére elhaladt mellettünk a kontinens, a vezető futballországok közül – mert Magyarország az volt, gondoljunk akár a klubsikerekre, akár az 1938-as világbajnokság ezüstérmére – egyedül nálunk nem volt ötvenezresnél nagyobb stadion.

A nagy világégést követő gyors stadion­rekonstrukció elsősorban a háborús károk eltüntetésére szolgált, de amikor 1947 má- jusában leszakadt az Üllői úti stadion falelátójának egy része, függetlenül attól, hogy a létesítményt továbbra is használták, még inkább szükségessé vált egy nagy stadion építése. Ezt aztán csak aláhúzták a londoni sportsikerek és a labdarúgó-válogatott kiváló eredményei. Az új Népstadiont 1953. augusztus 20-án adták át hivatalosan – hiba lenne azt írni, hogy akkor készült el, mert soha nem készült el teljesen, az eredeti terveknek megfelelően –, és ettől kezdődően egymást követték az „elsőségek” a magyar futball történetében. Még annak a hónapnak a végén, augusztus 30-án kettős mérkőzést rendeztek, az első, a Csepeli Vasas és a Bp. Dózsa találkozója az első ott játszott NB I.-es bajnoki volt. November 15-én a svédek elleni, 2-2-re végződött meccsel birtokba vette az Aranycsapat is az arénát, majd a következő májusban, csak napokkal a svájci világbajnokság rajtja előtt az angolok elleni 7-1-gyel megszerezte ott az első győzelmét is. Visszatérve a klubfutballra: 1955 volt az első Magyar (Népköztársasági) Kupa-döntő éve és egyben az első nemzetközi kupafináléé is (Közép-Európai Kupa). Abban az esztendőben a válogatott mérkőzések nézőátlaga százezer volt – ebben a tekintetben is visszatért a magyar futball az európai elitbe.

Eddig kilencvenkilencszer győzött a magyar válogatott a nemzeti stadionban, itt verte meg Albert Flórián remeklésével 1959-ben a nyugatnémeteket, itt győzte le először Budapesten a szovjeteket 1968-ban, itt nyerte meg a Sárosi László által irányított U23-as válogatott az Európa-bajnokságot 1974-ben, itt vertük meg a nyolc majdani világbajnokkal felálló argentinokat 1976-ban, itt győztük le a brazil válogatottat három hónappal a mexikói világbajnokság előtt 3-0-ra 1986-ban, s nem utolsósorban itt verte meg Várhidi Péter legénysége 2007-ben az olaszokat. Mindmáig ez az utolsó alkalom, hogy a magyar csapat Budapesten legyőzte a regnáló világbajnokot.

Persze a Népstadion, amely 2002-ben megkapta a valaha volt legnagyobb magyar futballista, a Népstadionban soha egyetlen válogatott mérkőzést sem veszítő Puskás Ferenc nevét, még ennél is több. A futballesemények mellett atlétikai Euró­pa-bajnokságok, kosárlabda-Eb, universiade, koncertek, sőt II. János Pál pápai miséjének színhelye is volt. Nekünk, akik szeretjük a sportot, az életünk része lett, de néhány éve már csak emlékként élhetett bennünk. Péntektől a korszerű létesítmény újra a sportéletünk része lehet.

MH
Close Menu