Ma lenne 75 éves Varga Zoltán

Hetvenöt éve született Varga Zoltán, aki 1964 és 1968 között 12 mérkőzésen két gólt szerzett a válogatottban.



A hatvan feletti ferencvárosi szurkolók eskü alatt vallják, csak Albert Flórián tudása volt a „szőke nyolcaséhoz” mérhető a klub hatvanas évekbeli csillagai közül. Varga Zoltán csupán 23 éves koráig játszott a zöld-fehéreknél, de ebbe is „belefért” négy bajnoki cím (1963, 1964, 1967, 1968), VVK-győzelem (1965) és még egy VVK-döntős szereplés (1968) is.

Szinte páratlan rúgótechnikával, nagyszerű fejelőtudásával kápráztatta el a játékát figyelőket. Szenzitív lelkű, érzékeny játékos volt. Első A-válogatottbeli szereplésével Spanyolországban azonnal a kontinensbajnokság bronzérmese lett, ellenben az utolsó válogatott meccsén elszenvedett vereséggel nem jutott be Sós Károly válogatottja az 1968-as kontinensbajnokság négyes döntőjébe. Mégis: Varga válogatottbeli karrierje Eb-mérkőzéstől Eb-mérkőzésig tartott. Nem játszó tartalék volt az 1966-os angliai világbajnokságon.

1964-ben tagja volt Lakat Károly Tokióban olimpiai bajnoki címet nyerő csapatának (csak a marokkóiak elleni csoportmérkőzésen lépett pályára), négy évvel később, Mexikóban – mivel muszáj volt egy meghatározott határnap előtt „disszidálnia” az éppen Hollandiában tartózkodó felesége miatt – az első meccs előtt cserben hagyta a csapatot.

Noha eleinte Belgiumban akarta folytatni a pályafutását, de a FIFA-eltiltás után a berlini Herthában kapott szerződést. Akadt egy nagyszerű idénye, de aztán belekeveredett a Bundesliga történetének legnagyobb botrányába, amiért örökös eltiltást kapott. Soha többé nem játszhatott a szövetségi ligában, csak később annak második osztályában.

Így előbb Skóciába, majd a Johan Cruyff utódát kereső Ajaxhoz vezetett az útja, aztán ismét az NSZK-ban, végül Belgiumban futballozott. Fájdalom: nem tudta befutni azt a karriert külföldön, amire technikai tudása, virtuozitása képessé tette.

MLSZ