Harmincöt évvel ezelőtt jutottunk ki a mexikói világbajnokságra
Harmincöt évvel ezelőtt, 1985. április 17-én jutott ki legutóbb a magyar labdarúgó-válogatott a világbajnokságra. A bécsi Hanappi-stadionban több ezer magyar ünnepelte Mezey György válogatottját.
„A találkozót egy szerdai napon rendezték, de már kedden nyolcvankét szurkolói busz haladt át a határon, mert a mérkőzés 21 ezer jegyéből hatezret a magyar drukkerek vásároltak meg. Hogy a hazánk fiaira (lányaira-asszonyaira) jutó kontingens az összes belépőnek csaknem a harmadát tette ki. Bécsben 1976 óta nem nyert a magyar csapat. Ám 1985-ben igen.
Kiprich József első gólja a magyar futball legszebb napjaira emlékeztetett; szólója ahhoz a szlalomhoz hasonlított, amelyet Bene Ferenc produkált 1966-ban a brazilok ellen. Ragyogó csellel indult jobbról befelé Degeorgi mellett, aztán Pezzeynek bemutatta, hogy kapura lő, de finoman még beljebb húzta a labdát, aztán ugyanúgy megtévesztette Konciliát, akár a második trükknél a középső védőt: a kapust jobbra küldte, és ballal a bal sarokba passzolt (0-1).
A mérkőzés összefoglalója:
A második gól is filmbe illett, mert megint csak „forgatás” zajlott. Ezúttal Esterházy Márton szédítette a jobb oldalon a „sógorokat”, majd pontosan ívelt Nyilasihoz, és ebben a pillanatban tizenötezer osztrák vetett keresztet a Hanappi-stadionban. Az Austria magyar játékosáról valamennyien tudták: ha helyzetbe kerül, lehet újra a középkezdéshez felállni. (Nyilasi 167 hivatalos meccsen 111 gólt ért el a bécsi klub színeiben) Kivételesen azonban Koncilia reflexmozdulattal hárította az ausztriai légiós fejesét, ám a menteni akaró Lainer visszarúgta a labdát Nyilasira, a „lepattanót” pedig Kiprich – annak rendje és módja szerint – a helyére tette (0-2).
A honfitárs turisták mámorosan kiáltozták: „Mexikó, Mexikó!”, mivel sorozatban az ötödik vb-selejtező megnyerésének küszöbén állt a magyar csapat, és tíz pontjával (akkor még csak kettőt adtak a győzelemért) végérvényesen helyet foglalhatott magának az 1986-os világbajnokság huszonnégyes mezőnyében. Igaz, előfordult már, hogy 2-0-ás magyar vezetésről egyenlítettek az osztrákok Bécsben, de a mámoros vendég drukkerek sok mindent felelevenítettek a szünetben, csak ezt nem, és a második félidő harmadik percében Détári Lajos félreérthetetlenül üzent a Malév illetékeseinek: valóban kiállíthatók a mexikói repülőjegyek. Megint Esterházy készített elő – a változatosság kedvéért balról emelt középre –, a lepattanó labdára Détári rádőlt, de nem rúgta el, hanem újabb látványos lövőcsellel lepte meg az osztrákokat, majd ballal a háló közepébe lőtt (0-3)” – írta Hegyi Iván az MLSZ gondozásában kiadott Válogatott gyűjtemény című könyvben a mérkőzésről.
A győztesek összeállítása: Disztl Péter – Sallai, Róth, Garaba, Péter – Kardos, Nagy Antal, Détári – Kiprich, Nyilasi, Esterházy.
A másnap reggeli Népsport így értékelte a magyar játékosok teljesítményét:
Disztl Péter végig hiba nélkül védett, a találkozó végén kétszer is bravúrral hárított.
Sallai hallatlanul mozgékony volt, gyakran vállalkozott felfutásokra, ugyanakkor nem kockáztatott semmit. Fegyelmezetten betartotta a taktikai utasítást, megbízhatóan őrizte emberét, hol Jarát, hol pedig Polstert.
Róth a magyar csapat egyik legjobb embere volt, kitűnően oldotta meg a váltást Kardossal, hol egyik, hol másik ment fel a középpályára, vagy a támadósor vonalába. Fejjel és lábbal egyaránt magabiztosan hárított.
Kardos biztos pont volt a csapatban, higgadtan, fegyelmezetten játszott.
Péternek rendkívül nehéz dolga volt a klasszis Schachnerrel. Maradéktalanul végrehajtotta a szakvezető elképzeléseit. Felfutásokra is gyakran vállalkozott.
Garaba kezdetben Kranklt semlegesítette mesterien, később az osztrákok másik előretolt csatárát, amikor Schachner beljebb húzódott. Bárkivel is állt szemben, a védőjáték magasiskoláját nyújtotta.
Nagy feladata tulajdonképpen az volt, hogy a védelem előtt megszűrje az osztrák támadásokat. Ez tulajdonképpen nem adott lehetőséget arra, hogy kitűnjön, csillogjon. Úgy játszott, hogy védőtársainak könnyebb lett a dolga, és sohasem kerültek nehéz helyzetbe miatta. Ez egyértelmű dicséret.
Détári nagyon sokat volt játékban, akadtak a mérkőzés folyamán kisebb-nagyobb hullámvölgyei, de végig példamutatóan küzdött, óriási munkabírással játszott. Lőtt egy parádés gólt, olyat, amelyről még hosszú ideig fognak beszélni. A második félidőben a játék szervezésében is igen aktív szerepet vállalt.
Kiprich az osztrák vélemények szerint a magyar csapat nyerő embere volt. Az első gólja a cselsorozattal valódi csatárbravúr, a másik pedig szemfülességét dicséri. Kétségtelen, hogy nyerő ember volt.
Nyilasi vállalta a kellemetlen szerepkört, bement az osztrák védők húsdarálójába. Végig harcosan, nagy elszántsággal küzdött, és a második félidőben, amikor visszahúzódott a középpályára, akkor a labdatartásban és az irányításban is fontos szerepet töltött be.
Esterházy lendületesen és jól játszott, holott az osztrák védelem leggyorsabb embere volt az ellenfele, szinte megállás nélkül végigszáguldozta a 90 percet.
 |
| Fotó: MLSZ.hu |
„A találkozót egy szerdai napon rendezték, de már kedden nyolcvankét szurkolói busz haladt át a határon, mert a mérkőzés 21 ezer jegyéből hatezret a magyar drukkerek vásároltak meg. Hogy a hazánk fiaira (lányaira-asszonyaira) jutó kontingens az összes belépőnek csaknem a harmadát tette ki. Bécsben 1976 óta nem nyert a magyar csapat. Ám 1985-ben igen.
Kiprich József első gólja a magyar futball legszebb napjaira emlékeztetett; szólója ahhoz a szlalomhoz hasonlított, amelyet Bene Ferenc produkált 1966-ban a brazilok ellen. Ragyogó csellel indult jobbról befelé Degeorgi mellett, aztán Pezzeynek bemutatta, hogy kapura lő, de finoman még beljebb húzta a labdát, aztán ugyanúgy megtévesztette Konciliát, akár a második trükknél a középső védőt: a kapust jobbra küldte, és ballal a bal sarokba passzolt (0-1).
A mérkőzés összefoglalója:
A második gól is filmbe illett, mert megint csak „forgatás” zajlott. Ezúttal Esterházy Márton szédítette a jobb oldalon a „sógorokat”, majd pontosan ívelt Nyilasihoz, és ebben a pillanatban tizenötezer osztrák vetett keresztet a Hanappi-stadionban. Az Austria magyar játékosáról valamennyien tudták: ha helyzetbe kerül, lehet újra a középkezdéshez felállni. (Nyilasi 167 hivatalos meccsen 111 gólt ért el a bécsi klub színeiben) Kivételesen azonban Koncilia reflexmozdulattal hárította az ausztriai légiós fejesét, ám a menteni akaró Lainer visszarúgta a labdát Nyilasira, a „lepattanót” pedig Kiprich – annak rendje és módja szerint – a helyére tette (0-2).
A honfitárs turisták mámorosan kiáltozták: „Mexikó, Mexikó!”, mivel sorozatban az ötödik vb-selejtező megnyerésének küszöbén állt a magyar csapat, és tíz pontjával (akkor még csak kettőt adtak a győzelemért) végérvényesen helyet foglalhatott magának az 1986-os világbajnokság huszonnégyes mezőnyében. Igaz, előfordult már, hogy 2-0-ás magyar vezetésről egyenlítettek az osztrákok Bécsben, de a mámoros vendég drukkerek sok mindent felelevenítettek a szünetben, csak ezt nem, és a második félidő harmadik percében Détári Lajos félreérthetetlenül üzent a Malév illetékeseinek: valóban kiállíthatók a mexikói repülőjegyek. Megint Esterházy készített elő – a változatosság kedvéért balról emelt középre –, a lepattanó labdára Détári rádőlt, de nem rúgta el, hanem újabb látványos lövőcsellel lepte meg az osztrákokat, majd ballal a háló közepébe lőtt (0-3)” – írta Hegyi Iván az MLSZ gondozásában kiadott Válogatott gyűjtemény című könyvben a mérkőzésről.
A győztesek összeállítása: Disztl Péter – Sallai, Róth, Garaba, Péter – Kardos, Nagy Antal, Détári – Kiprich, Nyilasi, Esterházy.
A másnap reggeli Népsport így értékelte a magyar játékosok teljesítményét:
Disztl Péter végig hiba nélkül védett, a találkozó végén kétszer is bravúrral hárított.
Sallai hallatlanul mozgékony volt, gyakran vállalkozott felfutásokra, ugyanakkor nem kockáztatott semmit. Fegyelmezetten betartotta a taktikai utasítást, megbízhatóan őrizte emberét, hol Jarát, hol pedig Polstert.
Róth a magyar csapat egyik legjobb embere volt, kitűnően oldotta meg a váltást Kardossal, hol egyik, hol másik ment fel a középpályára, vagy a támadósor vonalába. Fejjel és lábbal egyaránt magabiztosan hárított.
Kardos biztos pont volt a csapatban, higgadtan, fegyelmezetten játszott.
Péternek rendkívül nehéz dolga volt a klasszis Schachnerrel. Maradéktalanul végrehajtotta a szakvezető elképzeléseit. Felfutásokra is gyakran vállalkozott.
Garaba kezdetben Kranklt semlegesítette mesterien, később az osztrákok másik előretolt csatárát, amikor Schachner beljebb húzódott. Bárkivel is állt szemben, a védőjáték magasiskoláját nyújtotta.
Nagy feladata tulajdonképpen az volt, hogy a védelem előtt megszűrje az osztrák támadásokat. Ez tulajdonképpen nem adott lehetőséget arra, hogy kitűnjön, csillogjon. Úgy játszott, hogy védőtársainak könnyebb lett a dolga, és sohasem kerültek nehéz helyzetbe miatta. Ez egyértelmű dicséret.
Détári nagyon sokat volt játékban, akadtak a mérkőzés folyamán kisebb-nagyobb hullámvölgyei, de végig példamutatóan küzdött, óriási munkabírással játszott. Lőtt egy parádés gólt, olyat, amelyről még hosszú ideig fognak beszélni. A második félidőben a játék szervezésében is igen aktív szerepet vállalt.
Kiprich az osztrák vélemények szerint a magyar csapat nyerő embere volt. Az első gólja a cselsorozattal valódi csatárbravúr, a másik pedig szemfülességét dicséri. Kétségtelen, hogy nyerő ember volt.
Nyilasi vállalta a kellemetlen szerepkört, bement az osztrák védők húsdarálójába. Végig harcosan, nagy elszántsággal küzdött, és a második félidőben, amikor visszahúzódott a középpályára, akkor a labdatartásban és az irányításban is fontos szerepet töltött be.
Esterházy lendületesen és jól játszott, holott az osztrák védelem leggyorsabb embere volt az ellenfele, szinte megállás nélkül végigszáguldozta a 90 percet.
MLSZ.hu
