Új futballszabály: Ha szerinted nincs szabálytalanság, kérj piros lapot!
Mi lenne, ha a reklamáló játékos végre nem csak magyarázkodhatna, hanem saját kezébe vehetné a sorsát? Egy merész, de bizonyos szempontból zseniálisnak tűnő szabálymódosítás oldhatná meg a futball egyik örök problémáját: a játékos szerint nem szabálytalankodott, a bíró szerint viszont igen.
Az új elképzelés egyszerű lenne. Ha egy játékos vitatja az ellene megítélt szabadrúgást, és annyira biztos az igazában, hogy hajlandó kockára tenni a mérkőzését, a játékvezető feltehetné neki a kérdést:
„Biztos benne, hogy nem volt szabálytalanság? Mert ha akarja, kérhet egy piros lapot, és akkor megnézzük a VAR-nál.”
Hogyan működne?
A reklamáló játékos két lehetőség közül választhatna.
1. „Igen, kérem a piros lapot, nézzük vissza!”
A játékvezető ekkor felmutatná a piros lapot, majd a VAR-szobában megvizsgálnák az esetet.
Ha a visszajátszás alapján kiderülne, hogy a játékos valóban nem követett el szabálytalanságot, a piros lapot azonnal vissza kellene vonni. A szabadrúgást is törölnék, és a játék folytatódna úgy, mintha az eredeti ítélet meg sem történt volna.
2. „Jó, nézzük meg!” – de kiderül, hogy tényleg szabálytalanság volt.
Ebben az esetben viszont nincs vita. A piros lap érvényben marad, a játékost kiállítják, az ellenfél pedig elvégezheti az eredetileg megítélt szabadrúgást.
Vagyis a játékosnak valódi tétje lenne annak, hogy megkérdőjelezi a játékvezető döntését.
A szabály igazi szépsége
A rendszer legfontosabb eleme az lenne, hogy a játékos nem kérhetne egyszerűen egy VAR-visszanézést minden egyes apróságra.
A VAR-hoz csak akkor kerülhetne az eset, ha a játékos vállalja a „piros lapos kockázatot”.
E
z rögtön megváltoztatná a reklamálás kultúráját is.
Most gyakran látjuk, hogy három-négy játékos rohan oda a bíróhoz, mindenki mutogat, magyaráz, esküdözik, hogy „hozzá sem értem!”. Az új szabálynál viszont a játékvezető csak annyit kérdezne:
„Rendben. Akkor vállalja a piros lapot?”
Erre valószínűleg hirtelen sokkal kevesebb játékosnak lenne sürgős a VAR.
„Főnök, inkább hagyjuk…”
Képzeljük el a jelenetet a 92. percben, 1–1-es állásnál.
A csatár elesik, a bíró pedig szabadrúgást ítél ellene. A játékos azonnal reklamál:
– Bíró, hozzá sem értem!
A játékvezető nyugodtan odafordul:
– Akkor kéred a piros lapot és a VAR-t?
– Ööö… hát…
– Igen vagy nem?
– Hát… szerintem inkább… folytassuk.
És máris megszűnt a reklamálás.
Miért lehetne ez jó?
Az elképzelés egyik legnagyobb előnye az lenne, hogy a játékosnak érdeke fűződne az igazmondáshoz. Nem elég azt mondani, hogy „nem volt semmi”, mert ha tényleg téved, annak súlyos következménye van.
A szabály ráadásul nem venné el a játékvezető tekintélyét. Sőt, bizonyos szempontból még növelhetné is. A bíró továbbra is meghozza az első döntést, de egy különleges esetben lehetőséget ad a játékosnak arra, hogy saját felelősségére kérje annak felülvizsgálatát.
És természetesen a VAR sem unatkozna.
Az egyetlen probléma: ki meri majd megnyomni a „piros lap” gombot?
Valószínűleg a szabály legérdekesebb része nem is maga a VAR lenne, hanem az a néhány másodperc, amikor a játékosnak döntenie kell.
„Biztos vagy benne?”
Ha igen, jöhet a visszanézés.
Ha pedig kiderül, hogy mégis volt szabálytalanság, akkor nincs magyarázkodás, nincs „de én csak azt hittem”, nincs vállvonogatás.
Piros lap, szabadrúgás, irány az öltöző.
Persze könnyen lehet, hogy egy idő után a játékosok megtanulnák: amikor a bíró azt mondja, „akkor kéred a pirosat?”, az valójában a futballvilág egyik legudvariasabb módja annak, hogy azt mondja:
„Nyugodj meg, fiam, inkább játsszunk tovább.”
A NemzetiFoci.hu természetesen nem állítja, hogy ez a szabály valaha bekerül a hivatalos futballszabálykönyvbe. De azt igen, hogy a reklamálások száma valószínűleg rekordgyorsasággal esne vissza.
